Hol van a székely Jeruzsálem?
Én a Kösmődnek nevezett folyócska vagy inkább patak mentén, völgyében születtem, és ez a patak 16 kilométer hosszú. Az egész Küsmőd völgye unikum
az egész világon, hogy 16 kilométeren belül egy falufüzér, néhány falu, és ebben a néhány faluban évszázadok folyamán hat vallás élt, egyébként békében,
egymás mellett. Küsmődön, az én szülőfalumban például reformátusok élnek, de az én édesanyám unitárius. Az unitárius vallás az egyik, ha nem az
egyetlen kimondottan magyar termék a vallások világpiacán és világtörténetében. Az édesapám katolikus, Etéden született. Siklód református,
Kőrispatak unitárius és katolikus, Bözödújfalu pedig egészen egyedi, ilyen nincs a világtörténelemben, ez a falu most már gyakorlatilag nem is létezik.
A Küsmőd völgyében, Bözödújfalut, ami ma már nem létezik, a székely népnyelv székely Jeruzsálemnek nevezi azért, mert itt olyan emberek éltek, még az én
gyerekkoromban is, akik pár száz évvel ezelőtt zsidónak nyilvánították magukat, abban az időben, amikor a vallást reformálták, tehát a reformáció
időszakában. Oly mértékben komolyan vették az Ótestamentumot, hogy azt mondták, hogy „ráismerünk saját magunkra, mi zsidók vagyunk”. Az Isten felé
vezető útnak nincsen biológiai gátja, a hit nem determinálható biológiailag. Hát ők ezt nem így mondták, de a lényeg ez, és azt mondták, hogy ők zsidók.
Nem vérségileg, mondták enyhe fájdalommal, mintha ez őket messzebbre tolta volna Istentől. Azt mondták: „mi lelki zsidók vagyunk”. Gyönyörű a
megfogalmazás, ez, hogy lelki zsidó, és a zsidó rítusokat, a zsidó szokásokat megtartották. Ez viszont szombathoz kötött, ezért vagy úgy nevezték őket,
hogy székely szombatosok, vagy lelki zsidók.
Ez a bibliai epika engem nagyon megragadott. Amikor a családi beszélgetések során hallottam, hogy ez székely Jeruzsálem, akkor én, a 12-13 éves gyerek,
aki érdeklődik a történelem iránt, akartam írni egy regényt. A detektívregényeken pallérozott elmével az egészben fantáziát láttam, mert azt gondoltam,
ha van székely Jeruzsálem, akkor kell lennie egy székely Betlehemnek. Akkor végigfotóztam a falut, végigfotóztam ezeket a helyeket.
A kamaszkori rögeszméimből nem maradt semmi, de megmaradt az a hatalmas összegyűjtött anyag, tehát a történetek, emberek, akik még ezt a vallást
gyakorolták, mert hiszen a ’80-as évek végére 3-4 öregasszony maradt, akik, ahogy mondták: „mi már nem térünk ki, fiam”, és nem tértek ki, tehát
megmaradtak lelki zsidónak, megmaradtak zsidózónak, megmaradtak szombatosnak. Hát a vége, az bizony többszörösen is ótestamentumi, hiszen a második
világháború idején, amikor a magyar országgyűlés meghozta a zsidótörvényeket, egyiket a másik után, akkor a bözödújfalusi lelki zsidók is ennek a
törvénynek a hatálya alá estek.
– Majd jött a Kárpátok géniusza, Ceausescu, akiről a helybéliek azt mondták, hogy nincs istene.
– Nagyon szép megfogalmazás, ugye egy olyan faluban, ahol hat vallás van, de ennek nincs istene, nem ismer sem istent, sem embert. A Ceausescu-féle
nacionalista őrület abbéli törekvésében, hogy ezt a tömböt, az egységes magyar tömböt megszakítsa, gátakat, duzzasztógátakat épített, falvakat tüntetett
el, és akkor teljesen értelmetlenül Bözödújfalut lerombolták, elárasztották vízzel. És megszűnt, nem létezik székely Jeruzsálem.
Nekem nagyon fontos volt, hogy ez a könyv egyszer megjelenjék román nyelven is, hogy az én román barátaim olvashassák, megjelenhessen német nyelven is,
hogy a három nagy erdélyi náció nyelvén hozzáférhetővé váljék. Nagyon örülök annak, hogy most végre megjelent románul, szembe kell néznem nekem is a
román olvasóval, a román olvasónak is szembe kell néznie a Székely Jeruzsálem című könyvvel, a Székely Jeruzsálem szerzőjével, és van egy enyhe
félelmem, hogy ez nem lesz zökkenőmentes, de hát a zökkenők végén azért jutunk valamiféle közérzeti azonosságra.
– Géza, író vagy, gondolkodó, töprengő fajta. Hadd kérdezzem meg tőled is: mi végre vagyunk a világon?
– Rám döbbenetes hatással volt egy szókapcsolat, amely csak úgy megjelent egyszer a tudatomban, így hangzik: idegen lény sorsához kötődni. Rájöttem,
hogy ez alapvetően meghatározza az én emberi helyzetemet, a mások emberi helyzetét, hiszen életem társa, a feleségem is ugye idegen, viszont a hozzám
legközelebb álló és legszeretettebb ember, a gyerekem ez idegen ember segítségével jön a világra, és hosszabbít meg engemet is, őt is. Tehát az
idegenség leküzdése, az idegenséggel való szembenézés megkerülhetetlen, és ez vezet szeretteinkhez, ez a mi beilleszkedésünk, ha tetszik úgy, hogy
családba, ha tetszik úgy, hogy a környezetbe, Európába. És nagyon fontos, hogy ezt, ennek a megélését családi körben is gyakorolhatjuk. (Duna Televízió,
Arcélek, 2008. A video szövegének szerkesztett változata.)
|
|
Első kiadás: 2000 |
2. kiadás: 2001 |
Román nyelven: 2008
|
Francia nyelven: 2011
|
7. kiadás: 2021
|
Látogatások száma 2021. augusztus 02 óta: 44355
|
Webdesign:
|
|